Alig van munka az USA-ban és Európában. A jólétre szocializált nyugat-európai munkaerőnek a legtöbb alacsony presztízsű munka derogál, ezek elvégzésére vendégmunkásokat foglalkoztat. A németországi, franciaországi vendégmunkások egy része a hatvanas, hetvenes évek nagy fellendülési korszakának munkaerőhiányos időszakában érkezett Dél-Európából, Törökországból, illetve a volt francia gyarmatokról. A dél-európaiak néhány év elteltével, saját gazdaságaik erőre kapását követően hazatértek, a többiek azonban hosszú távra rendezkedetek be, miközben a befogadó országok ideológiai okokból meg sem kísérelték integrálásukat.Ma több milliós etnikai enklávékként, saját, a többségi társadalomtól eltérő életet élnek. De munkájuk nekik is alig maradt. A nyugat-európai országok munkaerőpiaca a luxusfogyasztási ipar és a turizmus felfuttatásával próbálta egészen mostanáig ezt a problémát kezelni.
A cigánykérdés, vagy, ahogy ők nevezik, a „romakérdés” állandó aggódásuk tárgya. De amikor néhányan a cigányok közül átlépik országaik határát, azonnal idegenrendészeti üggyé lényegülnek át. Egy szempillantás alatt elfelejtődik a kisebbségekkel szembeni magatartásra vonatkozó politikailag korrekt normarendszer. A nyugat-európai balliberális elit mindenkit kioktat a helyes viselkedésről, mindenkinek megszabja, mit és hogyan gondoljon, mit hogyan csináljon. Multikultúráról és toleranciáról papol, miközben csak egy igazságot, egy megközelítési módot – a sajátját – ismeri és fogadja el. Mindig meglepi őket, milyen sokszínű a világ, milyen sokféle érvényes megközelítése lehet a dolgoknak, mert az ő gondolkodásuk végtelenül „egy-ügyű”, egysíkú. Egy nagy ügy, egy megoldás. Ennyit értenek a világból. Tevékenységük közel egy évszázada gyengíti immunrendszerüket, támadja identitásunkat, rombolja a saját képességünkbe vetett hitet.
